Szeretném, ha a műmosoly, műhaj, műpilla, művaj helyett végre egy szerényebb, talán szegényebb, de mindenképp emberi és őszinte karácsonya lenne mindenkinek. Ha a tisztálkodó csomag helyett egy saját készítésű süti lenne az ajándék, a kétszázhetvenedik porfogó helyett egy üveg finom bor, amit közösen, békében fogyasztanának el. Ha a protokolláris vacsora nevetésbe torkollna, ha a háziasszony nem hullafáradt és a férfi nem részeg lenne. Utópia? Nem! Csak nem azzal kell törődni, hogy mit szól majd X. Y., hogy ki mennyiért kapott tavaly, hanem együtt tenni mindenért. És mesélni, beszélgetni, mert minden problémát a megbeszélés old fel. Hidd el nekem, egy darabka az őszinte valódból a lehető legnagyobb ajándék.
