feladó: Lontai Léna <lontai.lena@titokmailcim.com>
címzett: Blaskovics Emese <mesi824@titokmailcim.com>
dátum: 2022. júl. 13. 18:20
tárgy: Micsoda esküvő 🙂
Szia, Mesi!
Ígértem, hogy megírom neked, milyen volt Liliék esküvője. Tudod, meséltem már róla, ő az a lány, akinek a szülei a felső tízezerbe tartoznak, és mindig is az volt az érzésem, hogy istennek képzelik magukat, amitől mindenki haptákba vágja magát, és kúszva-mászva szeretne a kedvükben járni.
Egész Budapest tudta, hogy nagyon fancy esküvőt rendeznek a lányuknak a budai villájuk barokk parkjában. Mondjuk, az is megérne egy külön levelet, hogy milyen csicsás, kastélyszerű házban laknak! Még tornyok is vannak! Na, de nem erről akarok most írni, hanem a történtekről.
Lili egyik munkatársát, Micit is meghívták a férjével, Lajossal együtt. Emlékszel? Mici az a nagydarab nő, akinek az egész csípője hatalmasakat lendül, amikor megy.
Tudták, hogy ilyen dúsgazdagék esküvőjére sosem lesznek többé hivatalosak, úgyhogy igyekeztek apait-anyait beleadni. Szerettek volna valami nagyot villantani a lagzin, ezért aztán elmentek egy herendiporcelán-üzletbe. Ki is néztek egy gyönyörű, csípőig érő egyedi vázát, de az árcédula láttán majd’ hanyatt estek. A padlóváza több mint egymillió forintba került. Miközben Micit az ájulás kerülgette, betért az üzletbe egy nagy japán cég vezetősége, akik percek alatt rengeteget vásároltak. A sok japán vevőtől elég nagy lett a tömeg a kis boltban.
Mici és a vékonydongájú férje, Lajos, beszorult egy nippekkel teli polc és a padlóvázák közé. Az asszony épp az először kinézett, majd az ára miatt azonnal elvetett váza mellett állt… Onnan tudok az egész sztoriról, hogy a munkatársnőm, Brigi, épp ekkor lépett be az üzletbe, mert az édesanyjának keresett a születésapjára egy kávéscsészét. Szóval mindent ő mesélt nekem… Látta, ahogy Mici próbált elaraszolni a milliót érő váza mellett, ám az egyik lépésénél ringó csípőjével meglökte, az feldőlt, majd hangos csattanással darabjaira tört a fekete-fehér kockás, fényes kőpadlón. Állítólag, amint elhalt a cseréptörés zaja, olyan csend lett az üzletben, mint egy szigetelt rádióstúdióban. Ezután minden egyszerre történt. Az eladó a szája elé kapta a kezét, és halkan sikoltott egyet, a Miciék mellett álló japán cégtulajdonos angolul szabadkozott, mert úgy érezte, hozzájárult a balesethez, Lajos pedig olyan cifrán káromkodott, és olyan gyorsan, mint egy rapper, mire a boltvezető odarohant és majdnem elsírta magát a romok felett. Ekkor a japán üzletember kérte a herendi bolt vezetőjét, hogy írják a számlájára a kárt, és a törött vázát adják át a riadt magyar párnak.
Az üzletvezető megkönnyebbülten azonnal intézkedett, és jó sokára a lehető legexkluzívabb csomagolással átnyújtották az összetört egyedi darabot az elképedt Micinek és Lajosnak.
Brigi még hallotta, amint Lajos azt mondta Micinek, hogy na, akkor mégis megvan a tökéletes ajándék a luxusesküvőre!
– Majd eljátsszuk, hogy elesünk, kezünkben a becsomagolt ajándékkal, és mindenki láthatja, hogy mi azért kitettünk magunkért, a balul sült átadásról meg igazán nem tehetünk…
– Lajoskám! – derült fel Mici arca –, te egy zseni vagy!
És ezzel nagy boldogan kiléptek az üzlet csilingelő ajtaján.
Eljött a nagy nap. Lili gyönyörű volt a gyöngyökkel kivarrt, hosszú uszályos, váll nélküli esküvői ruhakölteményében, amit ő is jól tudott. Kétszáz vendég volt jelen. A limuzinoktól kezdve a hófehér virágokkal díszített, új nagybuszokig minden megvolt, hogy a vendégeket A-ból B-be szállítsák.
Ahogy elnéztem a kastélyuk parkjában lévő embereket, a rengeteg svédasztalos finomságból mindenki úgy evett, hogy ilyenben nem igazán lesz részük egyhamar. Még azok is így tettek, akikről tudtam, hogy dúskálnak a javakban. Gondolhatod, milyen puccos fogások voltak!
Aztán eljött az ajándékozás ideje is. A szülők elég nagy ceremóniát csináltak belőle, persze Lili nem így akarta, sem az újdonsült férj, Ricsi, csakhogy a szülők állták az esküvőt, ezért elvárták, hogy amibe csak lehet, beleszólhassanak. Kijelöltek egy helyet – virágboltív alatt egy hatalmas, fehér asztal –, ahova vitte mindenki az ajándékát, és képzeld Lili és Ricsi reflektorfényben várta az ajándékozókat. Komolyan abban! Mögöttük állt egy hatalmas stúdiólámpa, ami szórta rájuk a fényt. Természetesen a szülők nyitották a sort, és nagy büszkén bejelentették, hogy az ő ajándékuk egy ház a Rózsadombon, nem messze a saját barokk kastélyuktól. Vicces volt, hogy amikor Lili anyukája ezt bejelentette, a mondat első felénél még fülig ért Ricsi szája, aztán amikor kiderült, hogy alig száz méterre fognak lakni az újdonsült anyóstól és apóstól, lehervadt arcáról a mosoly. A vendégeken meg láttam, hogy az jár a fejükben, hogy na, ezt überelje bárki is! Lili anyukája, Valentina dagadó mellel konstatálta, hogy ezután csak vonakodva indult meg a sor az ajándékokkal. Erre a hatásra számított, tudta ő is, hogy a többiek ennél nagyobbat nem adnak.
És ezután jött a sava-borsa. A fiatalok természetesen nem bonthattak ki minden ajándékot, de Valentina showt csinált az egészből. Szúrópróbaszerűen rámutatott egy-egy ajándékra, és a csomagot az ajándékozók társaságában – a reflektorfényben – nyitotta ki hol Lili, hol Ricsi.
Mi szerencsére megúsztuk a közszemlére tételt, de nem így Mici és Lajos. Épp elég feltűnőek voltak ahhoz – Lajos a kitinesen csillogó mű öltönyében és Mici a habos-babos, tüllös, rózsaszín borzalom ruhájában –, hogy Valentina kiszúrja őket. Még az ajándék átadásáig vezető úton is azon vitatkoztak – együtt tartva a csillámos puccos papírba csomagolt vázát –, hogy melyikük produkálja a műesést. Lépdeltek egymás mellett, kezükben a csomaggal, és közben Mici csípője fel-le ugrált. Végül a kérdés magától megoldódott, ugyanis Mici tűsarka beakadt a hátul földig érő ruhája anyagába, és a következő ringó csípőjű lépésénél elterült a márvánnyal kirakott járdán. Az ő kezében maradt az ajándékcsomag és a kert tükörsima, lecsempézett felületén becsúszó szereléssel megérkezett az ifjú pár elé. El tudod ezt a jelenetet képzelni? Lajos döbbenten nézett, de aztán a másodperc töredéke alatt elégedetten elmosolyodott a bajsza alatt. Nyilván rájött, hogy a vártnál is jobban sikerült a tervük.
Valentina olyan jót nevetett a helyzeten, hogy úgy döntött, ezt a csomagot ki kell bontani, és mivel Lili munkatársnőjéről volt szó, ezért ő legyen, aki kibontja. Miután felsegítették a szerencsétlenül járt Micit – három ember kellett hozzá –, ott álltak mindannyian a reflektorfényben: Valentina, az ifjú pár, Mici, Lajos, na meg a csomag.
A csöppet feltűnő átadás miatt a már unalmas ceremónia izgalmassá vált, így hát mind a kétszáz szempár feszülten figyelte, mi lehet az ajándék, Mici és Lajos szerencsétlenségére. Lili kioldotta a hatalmas masnit, és belekukkantott a csomagba.
– Hisz ez egy hatalmas herendi! – szaladt ki az ifjú feleség száján, tudva, hogy ezzel óriási költségbe verte magát a pár, amit nem engedhettek meg maguknak.
Aztán tovább bontogatta, és lassanként szépen lefejtette róla a papírt. Ekkor aztán jött a meglepetés! Képzeld, Mesi, a herendi boltosai akkurátusan minden egyes törött porcelándarabot külön-külön becsomagoltak, ami a reflektorfényben mindenki előtt nyilvánvalóvá is vált.
Mici és Lajos arca csak úgy vöröslött, látszott, hogy majd’ elsüllyednek szégyenükben, az ifjú pár pedig meglepetten pislogott. Miciék a lehető leghamarabb el is surrantak, az est további részén pedig mindenki csak a jelenetről beszélt. Nem tudták eldönteni, vajon mit jelképezhetett a törött darabonként becsomagolt herendi, hogy van-e valami szimbolikus jelentése, de az ajándékozóktól már nem tudták megkérdezni.
Mesi, ezt szerettem volna mindenképpen megosztani veled még azelőtt, hogy személyesen is találkoznánk. Erről szerintem évekig fogunk sztorizgatni! A többit majd elmesélem, ha találkozunk.
Puszi:
Léna
