Anyám gyakorta emlegette a mondást, miszerint ki korán kel, aranyat lel. Ő mégsem a folyók vizében rejlő aranyrögökre, sokkal inkább a hajnali égbolton felsejlő, aranyló fénypászmákra gondolt. Mikor a reggeli órákban kelet felől szinte kirobbant a hegyek oltalmából a narancssárga fényár, mint valami természetfeletti látomás, mindig ő jutott az eszembe. Az éjszaka álmatlanul forgolódtam, és pirkadatkor egyszerűen kivetett magából az ágy. Hűvös, késő őszi levegőt hozott az északnyugati szél a hegyvonulatok felől, én mégis kiültem a teraszra, kipakoltam a tárgyakat az üvegasztalra, majd a hátamra vetettem anyám kendőjét, hogy újra magamon érezzem óvó, szeretetteljes ölelését.
Így vártam a napfelkeltét csodálva az elém táruló, még hajnalfátyolba burkolódzó Dunakanyar örök, mégis folyton változó arcát. Sosem mutatott egységes képet, hanem mindig megújuló látvánnyal örvendeztetett meg, és én nem is tudtam betelni vele, újra és újra mágnesként vonzott magához. Várakozva ücsörögtem, ám a fényes megváltás csak nem érkezett meg, a nap nem akart előbukkanni a magasodó hegyek felől, csapongó gondolataim pedig nem hagytak nyugodalmat. Azon merengtem, hogy jóformán kiürültek anyám kendőjéből a tárgyak, és a hozzájuk kapcsolódó történetek is lassan elfogynak. Észrevettem, hogy magam is egyre gyakrabban bontom meg a kendőt, és időzöm el a tartalma fölött. Forgatom a kezemben, minden szögből szemrevételezem az emlékmorzsákat, mintha először látnám, tapintanám őket. Kötődtem hozzájuk, ahogy Áron is a saját kincseihez. Ó, te jó ég, hogy meg voltam rökönyödve rajta, csóváltam érthetetlenül a fejemet, miközben magam is úgy viselkedem, akár egy gyermek! Milyen fantasztikus lenne, ha ezek az egybegyűjtött tárgyak örökre megmaradnának, soha nem vesznének el, sőt feloldoznák életem azon behatásait, melyektől határozottan távol tartottam magamat, mert szenvedést jelentettek számomra, és szorongással töltötték el minden porcikámat. Ám valamiként ez így is történt, hiszen az elmúlt hetek újfajta szemléletmódot csempésztek az életembe, máshogy tekintettem a múltra, megértettem, megéltem a jelenemet, és bizalommal fordultam a jövő felé.
