- Bocsánat mindenért! – suttogja.
Teljesen összezavarnak a szavai.
- Egy igazi barom voltam, hogy nem vettem észre előbb a jeleket – folytatja. – Rose, kérlek bocsáss meg nekem!
A világom a feje tetejére áll egy pillanat alatt. Most mégis miről beszél? Milyen jelek? Hogy becsaptam, vagy…?
- Nem értek semmit – suttogom.
- Rendben – mondja és mély levegőt vesz, a hajába túr, aztán kissé hátrébb lép. Mindkét kezével megfogja a lepel sarkát, és egy mozdulattal lerántja róla. – Szavak helyett legyen beszédes a látvány.
- Jack! – kapom önkéntelenül a kezemet a számhoz.
Élethű maketten ott van előttem a Sunset birtok, pont azon tervek szerint, amiket én álmodtam meg, majdnem fél évvel ezelőtt. A park, a kisebb természetbe simuló kiszolgáló egységek, egy nagyobb játszótér a családoknak, és a kalandpark, hogy a nagyobbak is élvezzék a szabadban való tartózkodást. Fantasztikus egységet alkot az egész.
- Ez.., hogy … – megérintem az egész komplexum bejáratát szimbolizáló kapu tetejét. – Rose’s park – olvasom hangosan és elcsukló hangon a feliratot.
- A tervezőjéről kapja a nevét – karolja át Jack a vállamat, és szorosan magához von. – Az első percben beleszerettem a terveidbe, miután megláttam őket. Annyira féltőn dugdostad mindenki elő, hogy nehéz dió volt megszerezni az anyagot, de nekem sikerült.
- De hiszen jelszó védte a dokumentumokat! – még mindig alig merem elhinni, hogy mindez a valóság, ami a szemem elé tárul.
- Egy mai, cyber világban élő pattanásos kamasznak, gyerekjáték volt feltörni a fiókodat. Jobban is vigyázhatnál rá. Az unokaöcsém száz dollárért pillanatok alatt elintézte. A Titanic–ot, mint jelszót azért érdekes volt hallani a szájából.
- Ezt nem hiszem el! – még mindig alig tértek magamhoz. – És Jessica?
- Jessica anyám barátnőjének a lánya és mindketten úgy gondolták, hogy remek párt alkotnánk. Addig rágta anyám a fülemet, amíg végül belegyeztem, hogy elviszem Jessicát egy romantikus hétvégére. Csak aztán… Abban a pillanatban, ahogy megéreztem az ajkad ízét, ott este az irodában… Akkor már biztosan tudtam, hogy mit akarok. És abban semmi helye nem volt Jessicának…Engem csak egy bizonyos nő érdekel. Már nagyon régóta. Te Rose, csakis te.
- Én?
- Igen – bólint, miközben átkarolja a derekam.
Még mindig alig bírom felfogni a szavait. A fejem zúg, és a szívem őrülten verdes a mellkasomban, mint egy kismadár. Jack szédítően mosolyog, és szép hosszú ujjaival végigsimít az arcomon.
- Ez az érzés kölcsönös – szólalok meg végül halkan, és szorosan hozzásimulok, de valami még motoszkál bennem. – Te utólag foglaltad le ezt kettőnknek, vagy ez az én foglalásom?
- Szerencsére a céges kártyával fizettél érte. Másnap felhívtak, hogy egyeztessenek velem a különleges kívánságaimról. Nem is tudtam, hogy ennyiféle csótány létezik a világon, és hogy egy csomó ehető is közülük.
- Ne haragudj! – két kezem közé temetem az arcom, szégyenemben.
- Rose! – Jack elhúzza az ujjam és széles mellkasához ölel, miközben hatalmas tenyere forrón simul a csípőmre. – Gyönyörű vagy és hihetetlenül tehetséges építész! Ez a ruha pedig mesésen áll rajtad – ujját végigsimítja az ajkamon. – Kezdjünk mindent elölről! Dolgozzunk együtt a tervező irodában, ahogy mindig is megérdemelted volna. Mellettem és nem alattam.
- Hát… ebben a pillanatban, ha választanom kell…. szívesebben lennék inkább alattad – csúszik ki önkéntelenül a számon, mire széles mosoly terül el az arcán.
Óvatosan lehúzza a ruhám cipzárját, és idegőrlő lassúsággal hagyja lecsúszni a földre a lágy anyagot. Kilépek a bokám körül hullámzó ruhából, és ott állok előtte egy fekete csipke szettben. Szemei majd felfalják a testem, ahogy minden egyes porcikámat elraktározza az emlékeiben.
- Próbáljuk ki, akkor a te verziódat először – kap a karjába és az ágyhoz sétál velem.
Vágyálmaim életre kelnek, ahogy fölém támaszkodik és apró csókot lehel a csipkéből kibuggyanó mellem tetejére.
Pár perccel később boldogan veszünk el egymásban, ahogy bódító mámorban felfedezzük a másik testét.
- Kérdezhetek valamit? – Jack hanyatt fekszik az ágyon, kezében a rózsaszálat forgatja, ami a párnán volt, amikor megérkeztem.
