Avagy ; Hagyományok, újratöltve
Nem vittem ki a szemetet, behoztam a kukát!
Harmadnapja viselem már ugyanazt a ruhát.
Tele van a szennyesláda, ki ne teregessek!
Gondolatban mindenről csak fényes képet fessek!
Konyhában a plafonról is potyogott a lencse,
férjem szegény, kínjában a kanalat is ette!
Senkivel sem álltam szóba, amíg férfi nem jött,
mert szerencsét az jelenthet, hogyha ő köszöntött.
Felvettem egy piros bugyit, röhögött a férjem!
Némi-nemű életünkről véleményét kértem.
Képzeljétek, mit mondott az átalkodott, beste:
Szívem, ez se legyen rajtad, mikor jön az este!
Piros gatya nem volt otthon, mit akartok tudni?
Éjfél előtt, mind a ketten elmentünk – aludni.
Párnám alatt nem volt tükör, hisz elkeltem régen!
Na meg, törné a fejemet, nincsen rá szükségem!
Pénzemet rég kölcsön adtam, vissza úgysem várom!
Semmi baj, családban marad! – vigasztalt a párom.
Megkíméltük a malackát, maradékot ettünk.
Nem volt ám közte baromfi, ezen jót nevettünk!
Hangosan is kiáltoztam, fusson el a bánat!
-Hozd be drágám azt a pezsgőt, fene a pofádat!
Mézzel kentük be a szánkat, szépen összeragadt.
Hogy örült a kedves párom! A szó bennem maradt…
Kimaradt egy nagyon fontos: pénzen nem volt madzag!
Gondolkodom, , pénz nem volt, vagy a kötöző szalag?
A karácsony mind elvitte utolsó fillérünk!
Remélem, hogy ettől azért boldog lesz az évünk!
Minek az a rengeteg pénz? Nagy az infláció!
Ami marad, azt meg úgyis elviszi az adó!
Így múlott el a Szilveszter, én eleget tettem
annak, amit hagyományból a netről leszedtem.
Remélem, hogy szereztem most néhány vidám percet!
Soraimmal kívánok hát boldogabb új évet!
