Menü
Alexandra Kiskanizsán él, két csodálatos gyermek édesanyja. Pedagógusként dolgozik, és abban a szerencsében van része, hogy a munkáját a hivatásának tekintheti, nagyon szeret tanítani és (emberré) nevelni. Kamaszkora óta ír, de sokáig csak a családja olvashatta el a papírra vetett sorait. Néhány éve kezdett el publikálni, ez idő alatt több országos pályázaton lett dobogós, írásai több mint harminc antológiában jelentek meg, és a tavalyi esztendőben a Zala megyei Prima-díj irodalom kategóriájának nyertese is lett. Eddig napvilágot látott könyvei: A fegyver neve: ember (novelláskötet, 2018) Porhüvely (kisregény, 2019) Gyászmunka (kisregény, 2020) Tetőről talpra (életrajzi-motivációs könyv, 2020) Olyan ízű, mint az életem (ifjúsági novelláskötet, 2022) Sokszor úgy fogalmaz, hogy az írás számára szabadság, mentsvár és terápia. A versekben a legmélyebb érzéseit próbálja szavak formájában a papírra vetni, a novellák és regények írása pedig eufórikus és kimondhatatlanul különös érzés számára, mert ilyenkor más emberek bőrébe bújva létezhet, ha csak néhány óra erejéig is.
